Látott már videofelvételt a családjáról, amint éppen gyermekeivel játszik, ellenőrzik a házi feladatot vagy éppen vacsoráznak? Esetleg más helyzetben is készült Önről felvétel?

Ha igen, talán észrevette, milyen furcsa és tanulságos érzés kívülről nézni saját magunkat, illetve a körülöttünk lévőket. Amikor a filmet nézzük sokkal jobban odafigyelhetünk a másikra, mint mikor jelen vagyunk az adott helyzetben, ahol sürget az idő, kifut a vacsora, az egyik gyerek sír, és ráadásul pont csöngetnek.

Kívülről, nyugodt körülmények között olyan részletek is megfigyelhetők a felvételen, amelyek a mindennapok rohanásában nem láthatók. A felvételt vissza lehet pörgetni, egy-egy részletet újra meg lehet nézni, és az egész jelenetet más szemszögből is meg lehet figyelni, mint mikor jelen voltunk a felvett helyzetben.

A szociális szakemberek a módszert eredetileg a szülő-gyermek kapcsolat javítására dolgozták ki, ma is ez a videotréning klasszikus alkalmazási területe. A videotréning elsősorban megromlott kapcsolatokban, nehéz nevelési helyzetekben, családi feszültségek vagy a gyermek problémás viselkedése esetén használható eredményesen.

A videotréning folyamata: a videotréner a családok otthonában rövid videofelvételeket készít mindennap előforduló  helyzetekről, majd ezeket elemzi a megoldásra váró probléma szempontjából. Megkeresi azokat a kommunikációs elemeket, amelyek jól működnek az adott kapcsolatban, majd a kiválasztott helyzeteket a szülőkkel visszanézi és megbeszéli. A probléma mélységétől függően több felvétel és megbeszélés követi egymást, bátorítva a szülőket a kapcsolatukat javító már meglévő viselkedéselemek gyakoribb alkalmazására. Általában 3-5 alkalom után a család számára is érzékelhető a változás: örömtelibb, harmonikusabb kapcsolat alakul ki a családtagok között.

A módszer sikeresen alkalmazható olyan esetekben, amikor:

• a gyerek viselkedése gondot okoz a szülőnek (pl. nem akar lefeküdni, enni, iskolába menni, hisztizik, agresszíven viselkedik, túl mozgékony, sokat sír);
• állandó a veszekedés a családban;
• úgy érzik, szülők és gyerekek nem értik meg egymást;
• a szülő úgy érzi, túlzottan megterhelő számára a gyereknevelés;
• az iskolai problémák olyan súlyosak, hogy a szülők az iskolaváltást fontolgatják;
• annyira megromlott a kapcsolat és a helyzet, hogy felmerül: a gyereknek jobb helye lenne a családon kívül;
• a gyermek nemrég került a családba (örökbefogadással, a szülők újraházasodásával, nevelőszülőnél történő elhelyezéssel);
• nehézséget jelent a krónikus beteg vagy sérült gyermek gondozása;
• és természetesen sok más problémás helyzetben.